A só

“A kristálysó az emberiség legfontosabb orvossága”
(Plinius római író (i.sz 23-79)

A só latinul: sal = sol = nap, tehát a víz-sóoldat = folyékony napfény. A só nem más, mint folyékony napenergia, mértani szerkezetben megkötve.

Vízből és sóból napfényenergia segítségével létrejöhetnek komplikált molekulakötések, mint például vitaminok, fehérjék.

A só, az, só! Mondhattuk még néhány évtizede, azonban ma már tudjuk, abból sem mindegy, milyen fajtával ízesítjük ételeinket, és tápláljuk szervezetünket.
Hogy honnan nyerik, a feldolgozás során milyen anyagok kerülnek ki, illetve adódnak hozzá az ásványhoz, és hogy milyen minőségben és mennyiségben tartalmazza a különböző elemeket, nagyban meghatározza egészségünkre mért hatását.
A só ugyanolyan fontos az élet fenntartásához, mint a víz. Sem só, sem víz nélkül nem létezhetünk. Fontos tudni, hogy amikor az éltető sóról beszélünk, nem a mindennapi használatban ismert konyhasóra gondolunk, hanem a 84 ásványi anyagot és nyomelemet tartalmazó természetes kristály-sóra!

Az őstengerek kiszáradását úgy 250 millió évvel ezelőtt a napfény energiája okozta. Ez az energia és annak minden pozitív tulajdonsága található a sókristály rácsaiban. Víz hozzáadásával ezt az energiát szabadítjuk fel, a felszabadult energia-tengernek, pedig egyetlen feladata, hogy életet adjon és fenntartsa azt. Már őseink is tudták, hogy a só létfontosságú. A só lelőhelyek nagy kincsnek számítottak, azokat szigorúan őrizték.

A só volt maga a hatalom és a pénz. Ezért is nevezték fehér aranynak.

Testünk két őselemből, a vízből és a sóból áll, hiszen víz és só nélkül élni nem tudnánk. Már őseink is tudták és ismerték a só fontosságát. A só lelőhelyeket mindig gondosan őrizték. Aki sóval rendelkezett, annak hatalma és pénze volt, ezért a sót fehér aranynak is nevezték.

A sónak van egy különleges tulajdonsága. Szervezetünknek nem kell felbontania építőelemeire, mint a többi élelmiszert, hogy abból valami más újat képezzen, mint pl: a keményítő átalakul cukorrá, a fehérje aminosavakká, a zsír glicerinné. A só marad só, ionos formájában.

Só nélkül nem lennénk képesek egyetlen gondolat megformálására sem. Az idegrostok csak akkor képesek az impulzusok továbbítására, ha a sóban levő elemek (kálium és nátrium) jelen vannak. Biztosítja a vérplazma állandó ozmotikus nyomását, amely a vér és a szövetek közötti anyagcserét lehetővé teszi.

Sót alapvetően két forrásból nyerhetünk. A tengeri sót a tengervíz lepárlásával nyerik ki, a kősót pedig a földalatti sóbányákban termelik ki. A só a szervezetre harmonikus hatást gyakorol. Szilárdítja a bőr szerkezetét, mert a só vizet von el anélkül, hogy kiszárítaná a bőrt. Ráadásul a magnézium - ami egy, a stressz ellen ható ásvány - a bőrön keresztül is képes a szervezetbe hatolni és így pompásan ellazít. Nemcsak regenerál, hanem frissítő, méregtelenítő hatású is.

A természetes só magas ásványianyag-tartalmának köszönhetően jótékony hatással van a csont- és bőrbetegségben szenvedőkre. Sok ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, többek között kalciumot, káliumot, jódot és cinket. Igazi energiaforrás, fokozza az anyagcserét, ezáltal felgyorsítja a méreganyagok, salakanyagok távozását a szervezetből. Lágyítja a megkeményedett szerveket, erősíti a vesét és a húgyhólyagot. Immunerősítő hatású. Természetes úton visszaállítja a szervezet elektrolit-háztartását. Rendkívül hatékony a légzőszervek zavaraira. Enyhíti a légzési panaszokat, elősegíti a légzésfunkciókat, hatásos légszomj ellen.